Egyszer... - 2011. május 15.

Te voltál a biztonság,
Elmentél, most félek.
Nem maradt utánad,
Csak egy sötét, üres lélek.

Minden nap kijövök,
Egy csöppnyi mécsessel,
Nem mozdulok sírod mellől,
Míg az nem égett el.

Van, hogy csak hallgatok,
Ülök csukott szemmel,
Fáj a napot látnom,
A fény veled ment el.

Van, hogy énekelek,
Mert tudom, hogy szeretted.
Hangom megnyugtatott,
Szádra mosolyt kergetett.

Hogyha énekelek,
Néha most is látom.
Könny gyűlik szemembe,
S elszorul a torkom.

Elmegy minden hangom,
Összerogyok helyben,
Csak nézek ki a fejemből.
Semmi sincs rendben!

Semmi sincs rendben,
Mióta ez nincs már,
Itt hagytál a nagyvilágban,
Egy ilyen gyáva kislányt.

Mert igen, az vagyok,
Egy törékeny kislány,
Ezt csak Te tudtad, senki más,
Mégsem vigyázol rám.

Mit csináljak nélküled?
Folyton ezt kérdezem,
Magamtól, másoktól…
De válasz nem érkezett.

Félelemben élni?
Utálom! Tényleg!
Hiányzol! Miért kellett
Elvesztenem Téged?

Nem tudlak elengedni…
És nem is merlek.
Nem foglak soha,
A gondolat is dermeszt…

Egyszer elég erős leszek
És végig éneklem
Majd a dalt neked,
Ez volt a kedvenced.

Hogyha végig éneklem,
Akkor el tudok búcsúzni,
A kínzó érzésektől,
Megszabadulni.

Egyszer… egyszer emlékeden
Majd újra mosolygok,
Megint velem leszel,
Nem leszek elhagyott.