Higgy nekem - 2010. május 17.

Soha ne higgy másnak,
Ha énrólam beszélnek,
Nem higgy ész nélkül
Egy kitalált mesének.

A szó, még ha igaz is,
Jusson az eszedbe,
Én nem hazudok neked,
Nézz csak a szemembe.

Amit tudni akarsz, elmondom.
Kérdezz csak bátran!
Hidd el, hogy bízhatsz
Ebben a lányban!

Ha az igazság fáj is,
Nem viszem a sírba,
Elárulom, ha kéred,
Bár lehet, hogy sírva.

De hulló könnyem soha
Ne rémisszen téged,
Mert nem tudhatod, mikor
Ömlik éppen érted…

Ha kérdezed, nem titkolom,
Hogy miattad sírok,
Megérdemled, ezért
Előtted megnyílok.

Lelkiismeretem tiszta,
Tudd, hogy bízhatsz bennem,
S ha kéred, hogy rád nézzek,
Nem nehéz megtennem.

Állom a pillantásod,
Ameddig akarod,
S meglátom, mit érzel,
Hiába takarod.

Ne tedd. Zúdítsd rám,
Bajodat nyugodtan,
S ha érdekel, elmondom
Mire is jutottam.

Őszintén éljünk,
Én már csak ezt kérem,
Mert egy igaz kapcsolatban
Tudom, nem kell félnem.

Csöpög a csap - 2010. május 14.

Csöpög a csap.
Fél órája nézem.
Emlék minden csepp,
S én mindegyiket féltem.

A lefolyó felé tartanak,
A sötét mélységbe,
Hogy ott pusztuljanak el
A csatornák bűzében.

Nem csak a csap csöpög,
A könnyeim is hullnak,
A kérés, hogy emlékeim
Elengedjem, túl nagy.

Azt hittem, ha eltűnnek,
Sokkal jobb lesz minden,
Hogy megkönnyebbülök, de csak
Nehezebb lett szívem.

A már elfolyt cseppeknek
Kínoz a hiánya,
De sírni értük kár,
Már teljesen hiába.

Egyre közelebb ér
A sok pici emlék.
Ha ezeket is elveszteném,
Nem tudom, mit tennék.

Felkapom a dugót,
Elzárom az utat,
Számolok, a szemem
Cseppek után kutat.

Látom, hogy mind megvan,
Így nem aggódom már,
„Hol lehet a telefon?”,
Az eszem ezen jár.

Felhívnám az apámat,
Indoknak ennyit kap:
„Gyere haza, hogyha tudsz,
Megint csöpög a csap.”

Talán - 2010. május 13.

A lelkem már elfáradt,
De feladni nem fogom,
Mert lehet, hogy szeretném,
De valahogy nem tudom.

Vágyom rád és kellesz nekem,
Érzem, Te is akarsz,
De néhány furcsa döntéseddel
Mindig összezavarsz.

Talán szeretsz engem,
Talán nem vallod be még,
Talán attól félsz, ha vége,
Egy életre elveszítenél.

Nem tudom a jövőt,
Így nem ígérhetek,
De nem áll szándékomban,
Hogy elveszítselek.

Kockázat nélkül nincs siker,
Félve, de megtehetnénk ennyit,
S ha tisztességesek lennénk,
Nem veszítenénk semmit.

Megmaradhatnánk egymásnak,
Mint két nagyon jó barát,
Bízhatnánk egymásban
Ugyanúgy tovább.

De az is lehet, hogy mind ezzel
Boldogságot nyernénk,
S bár nem vagyunk jók,
A szerelmet megérdemelnénk…