Annak a rohadt féregnek.:) - 2010. március 29.

Na, idefigyelj, te rohadék!
Nem láttam még nagyobb ganét
Te nálad az egész Földön…
De vigyázz… mert a bosszú eljön.

Ha még egyszer ilyet teszel,
Egy-kettőre halott leszel,
Beletaposok a szádba,
S expressz visszaküldelek anyádba.

Ott aztán majd lehetsz féreg,
De Cicámmal nem, ezt értsd meg!
Pusztulj hát el szégyenedbe…
Kést dugok a végbeledbe! :)

A fájdalmat megérdemled,
De az övét meg nem érted,
Bújj el gyorsan, suttyó paraszt!
És emelj magad köré falat…

…Építsd saját érdekedben.
Ha nem kezdtél el félni, tedd meg,
Hisz nem csak én vagyok egyedül,
Kinek szívében düh hevül.

Új „barátokat” szerezhetsz,
Kikhez „jó” közel kerülhetsz,
De óvakodj, nem várnak sokat,
És mosolyod nem szép, ha nincsen fogad.

Annak a rohadt féregnek.:) - 2010. március 29.

Na, idefigyelj, te rohadék!
Nem láttam még nagyobb ganét
Te nálad az egész Földön…
De vigyázz… mert a bosszú eljön.

Ha még egyszer ilyet teszel,
Egy-kettőre halott leszel,
Beletaposok a szádba,
S expressz visszaküldelek anyádba.

Ott aztán majd lehetsz féreg,
De Cicámmal nem, ezt értsd meg!
Pusztulj hát el szégyenedbe…
Kést dugok a végbeledbe! 

A fájdalmat megérdemled,
De az övét meg nem érted,
Bújj el gyorsan, suttyó paraszt!
És emelj magad köré falat…

…Építsd saját érdekedben.
Ha nem kezdtél el félni, tedd meg,
Hisz nem csak én vagyok egyedül,
Kinek szívében düh hevül.

Új „barátokat” szerezhetsz,
Kikhez „jó” közel kerülhetsz,
De óvakodj, nem várnak sokat,
És mosolyod nem szép, ha nincsen fogad.

Várlak... - 2010. március 3.

Éjszaka, ha felkelek,
Hosszan sírok érted.
Mindig csak kiáltom:
Gyere vissza, kérlek!

Hiányzol. Nagyon.
Még mindig visszavárlak.
Ez örökké így marad,
Túl erős a vágyam.

Akarom a mosolyod,
Mellyel kibírom a harcot,
Szeretném, ha két kezem
Simíthatná arcod.

Vágyom rá, hogy lássam
Életteli szemed,
Szeretettel, s hűséggel telt
Tiszta tekinteted.

Kell az, hogy mindennap
Foghassam a kezed,
S az élet sodrásában,
Mint cövek álljak veled.

Akarom, hogy újra
Itt legyél nekem,
S újra felhőtlenül
Együtt nevess velem…

Hogy ismét mesélj nekem,
Beszélj hozzám halkan…
Hogy mellkasodon fejemet
Szép álomra hajtsam…

Talán nem is tudod,
Hogy mennyire félek,
Amióta megtörtént…
…s elmentél végleg.

Nem jössz vissza, tudom,
Hiába várlak…
Akkor láthatlak csak újra,
Ha elmegyek utánad…

Hiányzol. Nagyon.
Emlékeden élek,
S egyszerűen nem tudlak
Elengedni téged.

Nem is akarlak.
Végképp nem is merlek…
Hisz sokkal többé lettem,
Mióta ismerlek.

Illetve ismertelek…
Nem, én ezt nem bírom!
Múlt időben beszélni rólad…
Iszonyú fájdalom…

Szeretném, hogy itt légy,
S bár tudom, nem lehet,
Minden éjjel, újra, meg újra
Sírva ébredek.

Ágyam szélére ülök,
Csendben várlak téged,
S a könnyeimet keserűen
Hullajtom érted.

Ismét... - 2010. március 2.

Talán ez már beteges
És gyógyíthatatlan,
Függőség ez, mint ahogy
Régebben már mondtam.

Bizalom. Igen.
Bízom bennetek.
Rátok merném bízni
Az egész életem.

S kérlek titeket,
Bízzatok bennem,
Úgy érzem, hogy értetek
Mindent meg kell tennem.

Nagyon félek, hogy egyszer
Mindenkit elvesztek,
Pont ezért, hogy túlságosan
Ragaszkodom, s szeretek.

Bennem van a kényszer,
Hogy mindig bizonyítsam,
Hogy újra, meg újra
Rátok zúdítsam.

Gondolom egy idő után
Elég zavaró,
Hogy számat folyton elhagyja
Ugyanaz A szó…

Az sem lehet kellemes,
Hogy a nyakatokba ugrom
Majdhogynem percenként, s levakarni
Alig-alig tudtok.

Bár egész jól tűritek…
Sőt, kiválóan, tényleg.
Köszönöm, hogy így szerettek,
S kitartotok értem.

Az öleléseteket
Bevallom, imádom,
De befejezni őket…
Nagyon is utálom.

Mert azt jelenti, hogy az elválás
Egyre közeleg,
S várnom kell, míg újra látom
Mosolyotok, szemetek.

Sokat ugyan nem tudok,
Csak odaadni magam,
Szeretni, vigyázni rátok…
És állom a szavam!