Épp elég - 2010. szeptember 10.

Így visszanézve kaki lett, de a zeneialap még mindig használható. xD

Without you - 2010. szeptember 8.

Verse 1:
We were sitting in the park,
It was one or maybe two,
We were talking about me,
And were talking about you.

You were happy like I’ve never seen
So I was smiling all the time,
And I think about this happiness
Would not be ever mine.

Chourse:
I miss you,
I miss those touching hours,
I miss your smell, your heartbeating,
Your pretty, smiling eyes.

I miss you,
I remember days like that,
And I always start to cry,
’Cause I’ll never get it back…
Oh…

Verse 2:
This happiness still don’t mine,
But the worst I can’t see yours,
I didn’t se you long time ago,
You disappeared in the fog…

And I wish you were here next to me,
We would sit here on the bench,
I could see your face and smile at you,
Oh I want to feel again…

Chourse

End:
Oh, I don’t want to see you,
Oh, I really need you,
Oh, please don’t leave me,
Oh, I know I can’t be…
…without you…

Na ez a dalom szövege... :)

Kérem vissza... - 2010.09.06.

Te húztál ki bajaimból,
S voltál itt nekem,
Tavaly, ilyen helyzetben…
Nem teheted velem!

Nem teheted meg velem,
Azt, ami más megtett,
Hogy abban, kit úgy szerettem,
Csalódnom kellett…

Rosszul esik. Hiányzol.
Még ha nem is fogod fel,
Értsd meg, hogy társaságod
Minden napon kell.

Emiatt egy ideje már
Romokban a lelkem,
S ez látszott minden alkalommal,
Mikor ziláltan keltem.

Kis idő eltelik,
S már kelni sem fogok,
Hogyan tehetném meg, hogyha
Aludni sem tudok.

Kattog az agyam,
Minden egyes éjjel,
Hogy miért nem figyelsz oda
Kicsit felnőtt fejjel?

Gondolj csak bele,
Ha történik bármi,
Tudod majd vállamon,
Vállunkon kisírni.

A barát ugyan tényleg
Bajban ismerszik meg,
De szívesen lennénk veled
Most is, hogy minden jól megy.

Csak az esik rosszul,
Hogy nem is keresel,
S ha kereslek, hogy találkozzunk,
Erőfeszítést se teszel.

Nem tudom elhinni,
Hogy mindig rosszkor hívlak,
Nem érsz rá sem hétvégén,
Sem pedig hétköznap.

Igaz, hogy lassanként
Szépen török össze,
De megvárom, hogy Te kérdezd:
„Ide-oda jössz-e?”

Remélem, már nem sok idő,
Míg párnám könnyeimet issza,
A szívem e darabját
KÖVETELEM VISSZA!