Csöpög a csap - 2010. május 14.

Csöpög a csap.
Fél órája nézem.
Emlék minden csepp,
S én mindegyiket féltem.

A lefolyó felé tartanak,
A sötét mélységbe,
Hogy ott pusztuljanak el
A csatornák bűzében.

Nem csak a csap csöpög,
A könnyeim is hullnak,
A kérés, hogy emlékeim
Elengedjem, túl nagy.

Azt hittem, ha eltűnnek,
Sokkal jobb lesz minden,
Hogy megkönnyebbülök, de csak
Nehezebb lett szívem.

A már elfolyt cseppeknek
Kínoz a hiánya,
De sírni értük kár,
Már teljesen hiába.

Egyre közelebb ér
A sok pici emlék.
Ha ezeket is elveszteném,
Nem tudom, mit tennék.

Felkapom a dugót,
Elzárom az utat,
Számolok, a szemem
Cseppek után kutat.

Látom, hogy mind megvan,
Így nem aggódom már,
„Hol lehet a telefon?”,
Az eszem ezen jár.

Felhívnám az apámat,
Indoknak ennyit kap:
„Gyere haza, hogyha tudsz,
Megint csöpög a csap.”