A lelkem már elfáradt,
De feladni nem fogom,
Mert lehet, hogy szeretném,
De valahogy nem tudom.
Vágyom rád és kellesz nekem,
Érzem, Te is akarsz,
De néhány furcsa döntéseddel
Mindig összezavarsz.
Talán szeretsz engem,
Talán nem vallod be még,
Talán attól félsz, ha vége,
Egy életre elveszítenél.
Nem tudom a jövőt,
Így nem ígérhetek,
De nem áll szándékomban,
Hogy elveszítselek.
Kockázat nélkül nincs siker,
Félve, de megtehetnénk ennyit,
S ha tisztességesek lennénk,
Nem veszítenénk semmit.
Megmaradhatnánk egymásnak,
Mint két nagyon jó barát,
Bízhatnánk egymásban
Ugyanúgy tovább.
De az is lehet, hogy mind ezzel
Boldogságot nyernénk,
S bár nem vagyunk jók,
A szerelmet megérdemelnénk…
De feladni nem fogom,
Mert lehet, hogy szeretném,
De valahogy nem tudom.
Vágyom rád és kellesz nekem,
Érzem, Te is akarsz,
De néhány furcsa döntéseddel
Mindig összezavarsz.
Talán szeretsz engem,
Talán nem vallod be még,
Talán attól félsz, ha vége,
Egy életre elveszítenél.
Nem tudom a jövőt,
Így nem ígérhetek,
De nem áll szándékomban,
Hogy elveszítselek.
Kockázat nélkül nincs siker,
Félve, de megtehetnénk ennyit,
S ha tisztességesek lennénk,
Nem veszítenénk semmit.
Megmaradhatnánk egymásnak,
Mint két nagyon jó barát,
Bízhatnánk egymásban
Ugyanúgy tovább.
De az is lehet, hogy mind ezzel
Boldogságot nyernénk,
S bár nem vagyunk jók,
A szerelmet megérdemelnénk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése