Csak nézem őt. - 2010. február 12.

Csak nézem őt.
Őt, álmaim örökös tárgyát,
S nem tudom elnyomni
Szívem erős vágyát.

Csak nézem őt.
És csupán annyira kérem,
Ne dobjon el magától,
Hisz érte forr a vérem.

Csak nézem őt.
S szinte már magam előtt látom,
Hogy ölel át szorosan,
Hogy ég csókja számon.

Csak nézem őt.
S tudom, mitől legjobban félek,
Hogy történik valami,
És elveszítem végleg.

Csak nézem őt.
És ismét alig várom,
Hogy újra láthassam őt
Élőben, akárhol.

Csak nézem őt.
Végre befordul a sarkon…
Jön felém, közeledik,
S én szélesen mosolygok.

Csak nézem őt.
Igen, végre odaért hozzám,
Megcsókolom, s szorosan
Átölelem nyakát.

Csak nézem őt.
És nem tudok betelni vele,
Kezemet megnyugtatóan
Kulcsolja át keze.

Csak nézem őt.
És hallgatom, mi történt ma vele,
Megigéz a hangja,
Szívem áhítattal tele.

Csak nézem őt.
Rögzül minden mozdulata,
Kedves tekintete,
S minden egyes szava.

Csak nézem őt.
Ismét itt van a búcsú ideje,
Nem akarok megint várni,
Hogy együtt lehessek vele.

Csak nézem őt.
S végül, hosszú csókot váltunk.
Majd elindulok, s visszanézek,
Szám mosolyra rándul.

Csak nézem őt.
És látom, ő is visszanéz rám,
Féltő gonddal figyel, és
Nem bírja már tovább.

Csak nézem őt.
Fut felém és szorosan átölel,
Érzem, a búcsú pillanata
Egyhamar nem jön el.

Csak nézem őt.
Nem akarjuk elengedni egymást.
De tudjuk, hogy menni kell,
Érzem az erősödő szorítást.

Csak nézem őt.
S mondja, nem enged el az útra
Egyedül, hát hazakísér,
S a kapunál kezdhetjük az egészet újra…