Divatember - 2010. február 15.

Mint egy kirakati bábu…
Neked ez így jó?!
Csak azt nem mondd nekem,
Hogy ez megnyugtató.

Értem én azt, hogy így
Tartozol valahova,
De könyörgöm, az egyéniség
Már nem számít soha?

Magadra kapod,
Mit a kirakatban meglátsz,
S a „barinőiddel” minden egyes
Plázát végigmászkálsz.

Mint egy droid csoport, komolyan.
És te jól érzed magad?
Mintha sokszoroztak volna, bár
Hogy ezt felfogd, nincs agyad.

Megszálljátok együtt
Az elit kis boltokat,
S veszitek a drágábbnál
Drágább dolgokat.

Ami még hagyján,
Jó, sok pénzbe kerül,
De fölösleges és utálod,
Az arcodról kiderül.

Persze, hordod, mert divat
Gratulálok neked.
Költsél csak, míg fizetik
Ha csak ennyi az eszed.

Undorító. Divatember.
Nem számít az érték.
Számodra az emberek közt
A népszerűség a mérték.

A legjobb barátnőd is
Csak egy újgazdag liba,
Esze semmi, pont, mint neked,
Ebben nincsen hiba.

Csak egyszer kerülj lelki bajba,
S akkor megtudhatod,
Hogy talán kéne egy igaz barát,
S a pénzed feldughatod.

Az életről még szart sem tudsz,
De hatalmas a pofád,
Mindaddig, míg apu, anyu
Mindent odarak a segged alá.

Azt kívánom, tapasztald meg
Az igaz értékeket,
Különben negyven évesen sírva nézheted
A csücsörítős fényképeket.


Őszinte undorból írta: Husii.