Az élet öröme - 2010. január 5.

Mikor mellette fekszel
És csendben alszik…
Egész éjjel figyeled…
Őrzöd álmait.

Légzését hallgatod,
Egyenletes, tiszta…
Mellkasán fekve
Emlékszel vissza.

Mikor nem volt még neked,
Milyen volt élned,
Nem hitted, hogy valaki,
Így szerethet Téged.

Most újra ránézel,
Mosolyra áll szája…
S te ott lehetsz vele,
A karjába zárva…

Csak nézed, semmi más…
Csak gyönyörködsz benne…
Úgy érzed, semmi lennél,
Ha ez a látvány nem lenne.

Csak nézed, csak figyeled,
Lassan kinyitja a szemét,
Szorosan átölel
S örömmel néz feléd.

Szemébe nézel, s látod,
Egy igaz kincset kaptál,
Tudod jól, hogy szeretheted,
Az neked a szabadság.