Részeg - Másnap - 2009. november 24.

Részeg

Isteni érzés,
Mikor elönt a mámor,
Ekkor nincs gondod,
Lehetsz akárhol.

Folyik le torkodon,
Édes és keserű,
A világ számodra,
Csak csupa derű.

Fejedbe szál, nevetsz,
A szédülésed érzed,
És nem is tűnik fel,
Hogy nem találod széked.

Lehuppansz a földre,
Lazán és kacagva,
Körbenézel, s látod,
Nem hagytak magadra.

Mosolyogsz mindenre,
Semmi se fáj.
Kicsit már álmosodsz,
Lassul a táj.

Eljön a perc, s nem tudod már
Nyitva tartani szemed,
Érzed, valaki melléd bújik,
Ki nagyon fontos neked.

Lassan elszenderedsz,
Az álmod édes…
Hallod a harangszót,
S hirtelen megébredsz…







Másnap.

Dél van, ahogy látod,
Kávé illat száll,
Hisz egy-két barátod
Régen fenn van már.

Megpróbálsz felkelni,
De amit észreveszel,
Valakinek ölelő
Karjaiban fekszel.


Ránézel és elmosolyodsz,
Úgy döntesz, vársz még,
Visszaalszol lassan,
Ráér még a kávé.

Kelés után mindketten,
Segítetek csendben,
Majd megered a nyelvetek,
Szemetek se rebben,

Akármi jön szóba,
Nem új dolog nektek.

Elköszöntök aztán,
S együtt hazamentek.