Viszlát - 2009. november 25.

Az egész úgy kezdődött,
Hogy rosszul lettem délben.
Hazamentem, hogy magamat
Kipihenjem végre.

Egyre hazaértem,
Ettem egy keveset,
Majd lefeküdtem ágyamba,
Hadd aludjak eleget.

Az álmom furcsa volt,
Feküdtem egy réten,
Csillagos éj volt, s hirtelen,
Arcod feltűnt az égen.

Elkezdtél búcsúzni,
Néztem a szép szemed,
Nem értettem, hogy azt mind,
Miért mondtad nekem.

Egyszer csak eltűntél,
Nagyon kerestelek,
S észrevettem, hogy már Te is,
A földön fekszel velem.

Rád néztem, s kérdeztem,
Mi volt ez az egész,
Könny csordult arcodon,
Majd azt mondtad, elmész.

Bizonygattad, nem hagysz el,
S látlak majd egy napon,
Majd három szót mondtál:
„Szeretlek…most meghalok…”

Eltűntél mellőlem,
S az égen se láttalak,
Zokogva kerestelek,
S kiáltoztam utánad.

Hirtelen ébredés,
Szemeim égtek,
Könny csordult le arcomon…
Ekkor ütött négyet.

Majd megcsörrent a telefonom,
Mikor bekapcsoltam TV-m,
Hallottam, valaki sír
A vonal másik végén.

Anyukád volt, zokogta,
Nagyon siessek,
Még nem kérdeztem, már mondta is:
„Autóbaleset.”

Remegve kaptam fel
Magamra kabátom,
Közben féltem, hogy mosolyod
Ma utoljára látom.

Beértem s anyukád
Sírva borult a karomba,
Beletelt pár percbe,
Mire a történetet elmondta.

„Autóbaleset volt,
Az úton megcsúsztak,
A jármű jobbjával
Egy fának csapódtak.”

Erre a mondatra,
Megjelent az apád,
Feje be volt kötve,
S eltörte a karját.

Közvetlen nyomában,
Sétált ki az orvos,
Azt mondta, nem élted túl,
Búcsúzzunk el most.

Anyukád, s apukád
Zokogni kezdtek,
Az orvos szólt, hogy addig
Nyugodtan menjek.

Beléptem, s megláttam
Élettelen tested.
Hideg voltál mikor
Megfogtam a kezed.

Rád borultam aztán,
S elkezdtem sírni,
Nem tudtam többé
A bánattal megvívni.

Most egy hete már,
Hogy itt hagytál minket,
Ha rád gondolok mégsem
Apad soha könnyem.

Nem rég értem haza
A temetésedről,
S beszéltem apáddal
A balesetedről.

Elmondta, hogy az autó
Akkor csúszott meg,
Mikor a rádió elkezdte
A déli híreket.

Tudom már, hogy a mentő
Kettőkor érkezett,
De te már egykor elvesztetted
Az eszméletedet.

Most már tudom, hogy mi
A halál időpontja,
Megállapították, hogy pontosan
Négy óra, nulla, nulla.

Most itt ülök és sírok,
Tudom, soha nem felejtelek,
Itt élsz a szívemben,
Nagyon szerettelek…