Lemondó - 2010. január 13.

Azt érzem, hogy minden vágyam,
Hogy békén hagyjanak engem,
Hogy csendben, egyedül szenvedhessek,
Ne foglalkozzanak velem.

Ne próbáljanak meggyőzni,
Hogy ez nekem nem jó…
Kösz, rájöttem magamtól is…
Nem kell az intő szó.

Nem is azért csinálom,
Mert annyira élvezem,
Hanem, mert részben ettől várom,
Hogy feszültségem levezetem.

Hogy mi az egyéb okom,
Arról nem tudok mondani semmit,
Talán agybeteg vagyok, de
Szerintem megengedhetek ennyit.

Ez van. Szar ügy.
Vajon kit kéne tennem?
A pszihológust nem viselem…
Vagy oda kéne mennem?

Nem ismer engem,
Nem is bízom benne,
S nem szólnék egy szót sem…
Így mi értelme lenne?

Na ugye, hogy semmi?
Te sem találsz választ…
Marad a falverés, ha a kétségbeesés
Újra eláraszt.