Gyász

Ha te nem lennél,

Én sem.
Veled együtt
Meghalna egy részem.

Mert ha hívnálak,
Nem Te mondanád, hogy „haló!”.
Ha elmennék hozzád,
Nem Te nyitnád ki az ajtót.

Várnálak ott és akkor,
Ahol, és amikor találkoztunk múlt héten,
Állhatnék estig, hogy csak késel,
De soha nem érkeznél meg.

Aztán elfogadja tudatom,
Hogy nem vagy már.
Remegek egész testemben,
S leroskadok ott helyben, a járdán.

Másnap virággal kezemben megyek,
Arcomat csípi a szél.
Zokogva borulok sírodra,
Hisz valaki, akit imádtam, többé nem él.

Lerakok egy képet egy mécses alá.
Mi vagyunk rajta.
Szép emléket idéz, jól látható helyen
Otthon is ki van rakva.

Arcomon ég még az utolsó puszid helye,
Amit mosolyogva adtál.
Meg akarlak ölelni és hozzád bújni,
Hogy megtudjam, ez rossz álom csupán.

Fölállok, s lenézek sírkövedre,
Min a mécses és a virág rengeteg.
Sokan jártak már itt,
Kik nagyon szerettek.

Csupán két szót mormolok,
Mielőtt elmegyek.
Tudom, hallod, bárhol is vagy, hisz azt mondom,
Örökké szeretlek…