Ha... - 2010. január 8.

Ha öngyilkos lennék,
Úgy lenne csak könnyebb,
Biztos, hogy arcom többé
Nem áztatná könnyem.

Egy pengét vennék magamhoz,
S végighúznám szépen
Hosszában a karomon,
A „kijelölt” részen.

Talán Megrémülnék mikor
Kibuggyanna vérem…
S a következő percben ömlik…
És én? Csak gyönyörködve nézem.

Ettől megoldást várni…
Talán nincs is értelme?
Véget vetni mindennek?
Vagy itt maradni életben?

A halál végleges döntés,
Nem vonhatom vissza…
Ha elmegyek, könnyem helyett
A föld majd vérem issza.

Megrémít, hogy nem tudom,
Megoldás-e tettem,
Itt hagyni a világot…
De akkor minek lettem?!

De az élet fájdalom,
S mindig én szívok,
Mindennek a vége az,
Hogy újra én sírok.

Valami megoldást
Mutasson valaki,
Mert én ezt így tovább
Már nem bírom ki.


Törik a szívem,
Omlik össze lelkem,
Az erőm fogytán már,
Hát még a türelmem.

Unom már, hogy mindig
Minden fáj a végén!
Mikor jön el a pillanat,
Hogy nyerhetek végre? Igen! Én!

Az élet apró örömei,
Még tudnak kárpótolni…
Mikor már nem tudok majd nevetni…
Na akkor kell aggódni.