Rémálom - 2009. december 3.

Egyedül sétálok
A sötét éjszakában,
Kezdek rájönni,
Hogy nincs már mentsváram.

Nem félek semmitől,
Szinte lebegek,
Nem vagyok magamnál…
Talán nem is leszek?

Elvesztettem mindent,
Az egész életem,
S nem segít rajtam
Többé semmi sem.

Eddig féltem, s látom,
Jogosan tettem…
Mindenki eltűnt
S én magányos lettem.

Nem sírok… nem!
Sőt! Én nevetek!
Ezt a fájdalmat máshogyan
Kibírni nem lehet.

Egy hidat látok meg,
Nem is túl messze,
Lassan megyek aztán,
Futásba kezdek.

Odaértem aztán,
S a korlátra álltam,
Szél kapott hajamba,
S halálomat vártam.

Becsuktam a szemem,
S a hideg vízbe estem,
Éreztem, süllyedek,
S akkor… felkeltem.