A szája - 2010. január 6.

Hallod, hogy beszél,
De nem érted mit mond,
Hangja szívedhez szól,
Tudja minden titkod…

Minden titkod, igen,
S a legmélyebb vágyad,
Hogy minden pillanatban
A karodba zárhasd.

Látja, kicsit bambulsz,
Mosolyogni kezd,
Mint mindig mikor látod
Most is megremegsz.

Nevet még a szeme,
Bár már nem mosolyog szája,
Nem vagy képes, nem tudsz
Odafigyelni másra.

Rabul ejt téged,
Szinte hipnotizál,
Csak Ő létezik neked,
Megszűnik a világ.

Éjjel, mikor felkelsz,
S ő melletted alszik,
Újra száját nézed,
S lelked megnyugszik.

Hosszan nézed, nem tudod
Levenni róla szemed,
Ez a két, szép ajak
Mindent megér neked.

Legszívesebben már,
Csókolnád is szépen,
Úgy, hogy ne ébreszd fel,
Lazán és gyengéden.


Megrándul a szája széle…
Mintha tudná, mit érzel,
Mindig mikor tökéletes
Ajkaira nézel.

Mellkasára hajtod fejed,
S lassan elszenderülsz,
Tudod, hogy így csodás
Álmokba merülsz…

Reggel mikor ébreszt,
Csókkal köszön neked,
S füledbe súgja, hogy
Mennyire szeret…

Megcsókolod, s tudod,
Nincs szükséged másra…
S minden percben hiányzik…
Igen… Az Ő szája…


(Hangulattól függően utolsó versszak lehet…)

Majd felébredsz ebből,
A kurva álomból,
S rájössz, nincs is senkid,
Aki mindig csak rád gondol.