Hiábavaló - 2009. december 3.

Most már hiábavaló
A bocsánatkérés,
Szívem közepén talált
A kimondott sértés.

Most már hiábavaló
A hosszú lebeszélés,
Egy megoldás van csak:
Az emberölés.

Hagyd már abba, nyugi,
Ne hidd, hogy megöllek,
Fájdalmat okoztál,
De magammal végzek.

Amit mondtál igaz,
Szembesültem magammal,
S nem kelhetek-fekhetek
Ezen túl fájdalommal.

Ne sírj most, kérlek,
Nem a te hibád,
Felnyitottad szemem,
S amit látok, az, ami bánt.

Változtatni nem tudsz,
Akármit teszel,
Hidd el, nem a te hibád,
Bűnös sose leszel…

Én vagyok az áldozat,
Én vagyok az indíték,
Én vagyok a gyilkos…
Magadat el miért ítélnéd?

Nyugodj meg, kérlek...
Hiába minden,
Hiszen tovább élésnek
Értelme nincsen.


Ne aggódj, nem kell,
Nem haragszom rád,
Szeretlek és így elmenni
Sokkal kevésbé fáj.

Nem mondom, hogy nincs megoldás,
De más utat nem látok,
De ígérem, nem teszek semmit,
Ha időben megtalálod.