Köszönet - 2009. november 9.

Nem mehetsz el,
Nem hagyhatsz itt…
Egyedül, magányban
Elveszne minden hit…

Ha rosszul vagyok, mindig
Te kaparsz össze,
Mikor találkozunk, izgatottan
Lesem vajon jössz-e?

Meglátlak és futok feléd,
Megölellek hosszan,
Magadhoz szorítasz
S én máris megnyugodtam.

Ez az ölelés számomra
Mindennél többet ér,
Szám meg nem szólal,
De szívem mást sem kér…

Az nekem a megnyugvás,
Ha a karodban tartasz…
Köszönöm, hogy szeretsz
És vagy nekem a bajban!