Vége? - 2009. december 2.

Vajon vége lenne?
Szinte el sem hiszem…
Tavaly ilyenkor még
Boldog volt a szívem.

Ha lefekszem, a párnám
Könnyeimet issza,
A télre keserédesen
Emlékszem vissza…

Boldogság tölt el,
Mikor eszembe jut,
Mennyit beszéltünk ott…
S mindez most elfut…

Őszinte mosolyunkat
Őrzik a képek,
S ezt a boldogságot
Elveszteni félek.

Én emlékszem még arra,
Mikor megérkeztem,
Megöleltél s szinte
Betakartál engem.

Nem felejtem azt sem,
Mikor fenn maradtam veled,
S hajnalig játszottunk
Kérdezz-felelek- et.

Te nem tudod, de értünk
Tényleg sokat tettem,
Anyummal nem egyszer
Érted összevesztem.

Nem hiszem, hogy vége!
Nem fogadom el!
Nem vagyok hajlandó!
Nem engedlek el…

S talán ez nekem fáj
Majd a legjobban.
De nem kérhet senki,
Hogy mindezt eldobjam.

Senki. Semmi…
Maga az élet sem!
Ennek nem lesz vége, amíg
El nem vesz tőlem.

Még egy dolog van csak,
Amivel végződhet:
Ha te mondod, hogy nem kérsz több
Szeretetet tőlem.

Ha ez történik, biztos
Nem fogom kibírni.
S újra meg kell tanulnom
Az emberekben bízni…